Baranyák Anna történet

(Dinya Illés, Ifcsics Gabriella)

 

Közel egy éve, hogy jelentkeztem a 6 hónapos programra. Úgy éreztem, hogy ezt Nekem találták ki, ennek ellenére sokat tanakodtam, féltem a csalódástól. Mi lesz, ha nem sikerül? Bár nem csak 10 kilót kellett volna lefogynom, de fél év alatt ezzel bőven megelégedtem volna.

Nagyon örültem, amikor Dinyus értesített, hogy kisorsoltak. A program kezdetekor már másfél éve jártam spinningre, sokat erősödött a tüdőm, kipróbáltam már sokféle diétát, de sajnos a kilók nem mentek le.

A program indulásakor és közben is leírtam egy-egy kis összegzést:

  1. október 2. Hogyan jutottam el idáig! Két szülés után rajtam maradt 10-10 kiló, majd még az évek során 1-1 kiló. Jelenleg 40 kg felesleget cipelek. 43 évesen döbbentem rá, hogy olyan az egészségi állapotom, amit majd csak 80 éves koromra terveztem. Magas vérnyomás, a bal oldalam sokszor teljesen lezsibbadt és az asztmámra gyerekkorom óta rendszeresen szedtem, nagy adagban szteroidos gyógyszereket. A családból kezdtek el járni spinningre, így kaptam kedvet hozzá. Gondoltam kipróbálom, hogy menne-e. Hát nem ment, nagyon nem. Az első alkalommal le kellett szállnom a bicikliről, annyira rosszul éreztem magam. Nehezen adom fel a dolgokat, gondoltam, veszek egy bérletet, ennyi idő alatt biztosan kiderül, hogy tudok-e előre lépni. Amikor először tudtam végigcsinálni a bemelegítő gyakorlatokat, majdnem elsírtam magam. Ez most már viccesnek hangzik, de akkor ez nagy szó volt számomra. Az asztmám miatt nagyon kis lépésekben tudtam csak haladni. A magas vérnyomásra szedett gyógyszeremet már az elején elhagyhattam. Az asztmámra szedett gyógyszerem adagját kevesebb, mint a felére csökkentettem. A zsibbadás pedig valamikor út közben teljesen megszűnt. A ruhaméretem kisebb lett, a zsír egy része izommá alakult, de sajnos a kilók nem mentek lejjebb. Gabi táplálkozási tanácsaival és nyirok-masszázsával sokkal jobban érzem magam és igyekszem minden nap eljárni spinningre. Bizakodva várom a fejleményeket.
  2. október 9. Ma FUTOTTAM, semmi sem segített, nem esik az eső, senki sem mondta le, ezért itt állok péntek délután és futni fogok. Egy párszor megpróbáltam már, de fájt a lábam és feladtam, nem erőltettem a dolgot. Dinyus ígérete szerint két kör, majdcsak túlélem valahogy. Edzői kíséret mellett egy kör futás (kb. 200 m), majd egy kör séta, utána fél kör futás fél kör séta. Alig kaptam levegőt, de vége (gondoltam én), túléltem. Eszter vezetésével csináltunk hasizom gyakorlatokat, egyszerűek és hatékonyak voltak, tényleg jólesett. Gondoltam, hogy ennyivel meg is úsztam az egészet, de nem. Jött az újabb hármas kör, megemlítettem Dinyusnak, hogy két körről volt szó, majd megkaptam az ésszerű választ: „Persze, egyszerre két kör.” Éreztem, hogy belesétáltam a csapdába. Aztán újabb pihenés és még egyszer három kör. Nem gondoltam, hogy menni fog és a harmadik részben már nem emlékszem, hogy fájt volna a lábam. Sőt, egy kicsit még növeltünk a tempón. Nagyon jó érzés volt, hogy végig csináltam és remélem, hogy lesz kitartásom, hogy továbblépjek. Köszönet Dinyusnak, hogy volt türelme hozzám (még meg is dicsért). Ha belegondolok, hogy a spinning edzéseken is csak kis lépésekben tudtam haladni, akkor lehet, hogy ennek a futás dolognak is van még esélye.
  3. október 23. Eltelt két hét, volt sírás és nevetés is. Nagyon nem ment a futás. Ahhoz már hozzászoktam, hogy az asztmám miatt nem tudok valamit megcsinálni, de az most jobban megviselt, hogy a lábaim nem bírják a terhelést. Egyenlőre kompressziós zoknival, a salakos pályán, rövid szakasz futás, majd gyaloglás, felváltva. Kisebb-nagyobb sikerrel megy a dolog. Ha nem megy a futás, akkor a gyaloglással próbálkozom, nem adom fel. (Vagyis egyedül lehet, hogy feladnám, de ha mások bíznak az emberben és segítenek, akkor sokkal könnyebb.) Spinningre amikor csak tudtam elmentem, vagyis szombat kivételével minden nap. 🙂 Egy hónap alatt három kiló ment le, amit én keveseltem, de Gabi rávezetett, hogy az tíz hónap alatt sok-sok kiló lesz. 🙂
  4. december 18. A futás sokkal könnyebben megy – bár a hideg idő miatt az utóbbi hetekben nem voltam túl lelkes. Viszont 3,6 km több mint a fele ment kocogva. Nagyon jó érzés, főleg úgy, hogy az asztmámra szedett szteroidos gyógyszeremet megint a felére tudtam csökkenteni. Jól esik Gabi törődése, rendszeresen ellát új ötletekkel, hogy mit-mivel, mikor egyek. A méregtelenítés miatt az ekcémám felerősödött, próbálkozunk különböző természetes módszerekkel kordában tartani a dolgot. A lényeg, hogy most -9 kilónál tartok. 🙂 És ez a 9 kiló onnan ment le, ahonnan szerettem volna. A rövidtávú cél, hogy ezt a 9 kilót az ünnepek alatt is meg tudjam tartani. Aztán januárban újult erővel vágok bele, nincs még vége. A tervezett kilók harmadától már megszabadultam. 🙂

Ezekhez a bejegyzéshez hozzátenném, hogy tényleg minden méterért megküzdöttem, de most már volt egyben 5 km is 🙂

Az elmúlt közel egy év eredménye: – 18 kg 🙂

Az asztmámra szedett szteroidos gyógyszereket, időszakosan el tudom hagyni, onnan indulva, hogy csak a napi tevékenységekhez is a legnagyobb adagot kellett szednem. Most sportolni, kocogni is tudok gyógyszer nélkül.

A történethez hozzá tartozik, hogy nem voltam mindig lelkes, nem tartottam mindig be a diétát, de a tőlem telhető legtöbbet nyújtottam. A heti 5-7 edzés és odafigyelés hozta meg az eredményt. Reggel 5-kor kelni és munka előtt elmenni futni, nem a legjobb dolog a világon, viszont tudni azt, hogy képes vagyok rá, megváltoztatta a hozzáállásomat. Szinte minden nap mozogtam, sportoltam valamit. Pluszként kaptam, hogy most már magabiztosabb vagyok és más edzésformákat is ki merek próbálni.

Elmenni vásárolni és négy mérettel kisebb ruhákat venni, nagyon jó dolog. Amiről pedig nem szívesen beszélünk, és nekem is nagy félelmem volt, hogy ha lefogyok, majd biztos lógni fog a bőröm, semmi sem lett belőle.

Nagyon sok segítséget kaptam ebben az időszakban és azóta is Dinyustól és Gabitól. Tudom, hogy az Én kitartásom kellett hozzá, de Nélkülük nem ment volna. Gabi figyelme és újabb ötletei, amik hozzám igazodtak, teljesen megváltoztatták a táplálkozási szokásaimat is.

Köszönöm mindkettejüknek, hogy bíztak bennem és segítettek.