Az én történetem többről szól, mint a fogyás…

 

Kránitz Lászlóné Ági néni bebizonyítja nekünk, hogy sosem késő elkezdeni, akár 60 éven túl is bele lehet vágni a tekerésbe 🙂

Miért csinálom?

Sokszor felteszem ezt a kérdést magamnak, különösen a mostani ködös, nyirkos, sötét estéken, amikor a jó meleg otthonomból már semmi kedvem nincs kimozdulni. Mivel azonban belekezdtem, hát nincs mese, menni kell! Tekerni muszáj! Különösen, mert megígértem, hogy ott leszek! Magamnak!

Az előzmény röviden. Nagyon hosszú ideig stressz alatt voltam. Vezető beosztásban dolgoztam, amely rengeteg utazással és stresszel járt, mellette megtartottam a magánvállalkozásomat is. Az életem nagy részét – 41 évet- az íróasztalaim mellett, és az autómban éltem. Ha egyáltalán volt szabadidőm, akkor azt a családdal és a házimunkával töltöttem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kicsit munkamániás voltam, és egyáltalán nem foglalkoztam az egészségem megtartásával. Természetesnek vettem, hogy bírom a strapát.

Aztán a dolgok kezdtek rossz irányba fordulni, betegségek jöttek, sorra veszítettem el a szeretteimet, először a férjemet, majd egymást követő években a szüleimet. Őrült nyomás alatt voltam!

Nem részletezem, a stressz és a mozgásszegény életmód kikezdte az egészségemet és vele együtt a terhelhetőségemet. Egyre rosszabbul voltam, a szívem kalapált a pulzusom rendkívül alacsony volt, a lábaim dagadtak, a térdeim fájtak. Nem volt normális nyirok- és vérkeringésem. Az arcbőröm szinte szürke volt az elégtelen vérkeringés következtében.

Az a tény, hogy egy kisebb (térd) műtétkor, altatás közben a pulzusom vészes mélységbe zuhant, megerősített abban az elhatározásban, hogy valamilyen rendszeres testmozgást kell végeznem. Itt már az életem volt a tét! Kellőképpen motivált lettem!

Olyan mozgást kellett találnom, amely nem terheli túlságosan a térdemet, de kellőképpen átmozgat, és normális keringést biztosít. Mindenképpen cardio edzést szerettem volna, mert azt biztosan tudtam, hogy ez a megoldás a bajaimra.

Ági, a leányom szerettette meg velem a teremkerékpározást, mert Ő már rendszeren járt az edzésekre. Tavaly nyugdíjba mentem, – jelenleg csak a saját vállalkozásomban dolgozom, – ezért magamra is tudok időt szánni, így vele tartottam. Dinyus, – Ő vezeti az edzéseket, – nagyon szakszerűen vett kezelésbe, az első időben óvatosságra intett, mert nulla mozgásból kellett magam felhozni egy normális szintre. Kora tavasszal kezdtem, most november végét írunk és ez alatt fél év alatt nagyon sok kedvező változásról tudok beszámolni! Jól érzem magam a bőrömben, jó az általános közérzetem, a vérnyomásom és a pulzusom is teljesen normális. Ismerőseim visszajelzései megerősítenek abban, hogy előnyömre változtam. Egészségesnek, erősnek és magabiztosnak érzem magam, s az alakom is csinosabb lett. Fizikai terhelhetőségem óriási mértékben javult! Bónuszként, nagyon kedves fiatalokat ismerhettem meg, akikkel együtt tekerünk, és büszke vagyok, ha a gyakorlatok végzésében lépést tudok tartani velük. Ágival együtt járunk edzésre, így vele is többet lehetek, és remélem, hogy az unokám is legalább néha velünk tart. Jó a társaság, jók a körülmények, Dinyus igazi sportember, bíztató szavai nagyon jól esnek. Rengeteg sikerélményem van! Elmúltam hatvan éves, amikor elkezdtem, az én példám is azt bizonyítja, hogy soha nem késő! A teremkerékpározás nem megerőltető, mindenki a saját fizikai állapotának megfelelően tudja végezni a gyakorlatokat. A legfontosabb a rendszeresség! Ez a lényege!

Szeretném, a jelenlegi állapotomat még sokáig fenntartani! Ezért csinálom!

Kránitz Lászlóné Ági