Az én történetem

 

Egy ideje úgy éreztem, hogy duci vagyok, és noha nem álltam a mérlegre, nem tetszett, amit a tükörben láttam. Ráadásul minden hivatalos esemény  előtt ruhapróbát kellett tartanom, hogy beleférek-e a meglévő ruháimba, és gyakran kellett újakat beszerezni. Bár a párom biztosított róla, hogy továbbra is tetszem neki, én elbizonytalanodtam, és úgy döntöttem, hogy teszek a további “kerekedés” ellen, amibe őt is sikerült bevonnom.

Először fallabdázni jártunk kissé rendszertelenül, végül egy ismerősöm mesélt a spinracingről, és úgy döntöttem, kipróbálom, de nem akartam egyedül, így ismét a páromat igyekeztem meggyőzni, hogy ketten könnyebb. Kissé vonakodva, bár, mivel túlzottan női időtöltésnek gondolta, de belement, hogy meglátogassuk az első foglalkozást. A hatás nem maradt el. Az első edzés után napokig izomlázunk volt, viszont nagyon tetszett mindkettőnknek, részben a jó hangulat, a többiek lelkesedése, az edző közvetlensége és bátorító kedvessége miatt, no meg éreztük, hogy az óra után jóleső fáradtság lett úrrá rajtunk, és ismét érezni akartuk ezt.

A továbbiakban a heti két-három alkalommal való edzés fokozatosan, nagyjából három-négy hónap alatt látványos változást eredményezett rajtam, testsúlyom közel ötödét leadtam, és környezetemben mindenki azt kérdezte, hogyan értem el. A fogyás miatt ruhatáram java része már fél év után cserére szorult, mivel olyan ruhákra volt szükségem, melyeket csak 5-10 évvel ezelőtt tudtam felvenni.

A “probléma” ismét fennáll a ruhákkal, csak fordított irányban. A látványos fogyás azonban szerencsére nagyjából háromnegyed év után megállt, és az azóta eltelt, közel fél év alatt a továbbra is kitartó testmozgás mellett súlyom állandósult. Azt is hozzá kell tennem, hogy semmilyen különleges, “divatos” diétát nem csináltam a spinracing mellett, egyszerűen igyekeztem kerülni a túl késői étkezéseket, és alapvetően minimálisra szorítottam a vacsorákat, de semmiről nem mondtam le.